#ThrowbackThursday #1

A ThrowbackThursday hashtag hasonlóan a ManCrushMonday-hoz szintén a közösségi oldalakon használatos. Mint a neve is mutatja, valamilyen régi emléket, szó szerint "visszaemlékezést" osztunk meg, nyilván csütörtökön. Ezt alapul véve úgy döntöttem, én is megcsinálom ezt a kis rovatot, csak én könyvekkel/filmekkel/sorozatokkal, mégpedig olyanokkal, amelyeket régen nagyon nagyon szerettem, bár sokukat ma is szeretem de van olyan is, hogy már nem igazán értem akkori rajongásom.

Benina

Ma egy magyar írónő, Benina könyveit hoztam. Elsősorban a Bíborhajú trilógiára és a Megsebzett szabadságra gondolok. A Bíborhajú egy eddig 4 részes sorozat, amelynek, ha jól tudom, készül az 5. része. Azért írtam trilógiát, mert szerintem az első 3 rész tartozik szorosan egybe. Ebben a 3 kötetben Claire White boszorkány a főszereplőnk, aki egyike az Utolsóknak, tehát tisztavérű boszorkány. Mivel régi mentora meghalt, új mentor érkezik hozzá, Kellan Black, akivel nyilván egymásba szeretnek. A románcon kívül még ott van a tény, hogy Claire-re az ereje miatt vadásznak rá a Zsoldosok, és innen a sztori adott. A többi két kötet pedig ennek folytatása. A negyedik részre majd visszatérek. Amikor anno megvettem ezt a könyvet, a Vörös Pöttyös könyvek még közel sem voltak olyan elterjedtek, mert viszonylag kevés könyv volt ezen megjelölés alatt. Én magam még csak ismerkedtem az olvasással, és a Vörös Pöttyös könyvekkel is. Első olvasmányom innen az Alkonyat volt, és ezután kerestem még hasonló könyveket. Még arra is emlékszem, hogy együtt vettem ezt a könyvet a Szellemidézővel. Arra viszont nem pontosan emlékszem, mi fogott meg, de valami biztos. És miután végeztem vele, elolvastam újra, meg újra, meg újra és akkora rajongó lettem, hogy szegény könyvet szinte ronggyá olvastam, pedig nagyon vigyázok a könyveimre. Itt viszont már nagyon látszik a könyv gerincén, hogy hol vannak a kedvenc részeim, plusz hirdetve az igét, boldog-boldogtalannak kölcsönadtam és reklámoztam. Hogy mitől estem ekkora rajongásba? A dolog szépsége az, hogy nem igazán tudom megfogni, de azért megpróbálom. Biztosan imádtam a sztorit, ami bár néha kissé lassúnak tűnhet, de pontosan ez kell neki, hogy leülepedjen a sok infó a boszorkányok világáról, mert elég sokat kapunk belőle, lévén sok minden a főszereplőnek is újdonság, mert emberek között él. Szóval a világfelépítés pontos és érdekes, pluszpont a kis hátsó összefoglalóért, meg a varázsigékért. Boldogan kántáltam én is, hogy Vulnuscurat! és hasonlók, akár ma is, mert még most is emlékszem rá. Második dolog talán a

szereplők voltak. Nyilván mindenki beleesik teljes testsúllyal a férfi főszereplőbe, Kellanba, akinek nem csak überjó neve van, ami nem elcsépelt, hanem féldémon volta miatt egyszerre rosszfiús, de közben romantikus. És még a háttérsztorija is jó. Ahogy egyébként minden karakternek. Nem elcsépelt sémák, hanem jól kidolgozott, érdekes szereplők, akik közül abszolút kedvencem a Bölcs, aki megérdemelne egy külön könyvet. A főszereplőnkkel, Claire-rel kicsit bajban vagyok. Régen annyira nem vettem észre, de most visszaolvasva néha idegesítő a csaj, nem annyira, hogy leteszed a könyvet miatta, de azért tud alkotni. Ja, és persze kiemelendő még az írónő nagyon jó stílusa. Benina volt Szurovecz Kitti után a második magyar írónő, akitől olvastam, és azonnal a kedvencem lett. Igazából mindkét írónő bebizonyítja, hogy a magyarok is tudnak alkotni, nem is kicsit. Szóval, epekedve vártam akkoriban a 2. részt, ami nem csak hogy olyan jó mint az első, hanem háromszor túlszárnyalta minden elvárásomat. Most komolyan, amivel indul, az egyszerűen csak zseniális és kegyetlen. Én sírtam rendesen, de elismeréssel is adóztam, mert kevesen lépnek meg ilyen kockázatos lépést, és utána az írónő még jól vissza is jön ebből. Nem írok semmi cselekményt, érdemes elolvasni, mert ez a két könyv még most is a kedvencem. És itt véget ér a dicshimnusz, pedig én még folytatnám. A 3. résszel viszont bajban vagyok. Nem tudom, mi ment ott félre, vagy csak nekem ment félre, de nekem nagyon. Talán túl sokat vártam tőle, ezért lett csalódás. Valamiért

nem tetszett. Nyilván ezek romantikus könyvek, de szerintem az első 2 kötetben még egészségesen rózsaszín volt a dolog, viszont a 3. részben nekem sokszor átcsapott a nyálasba, márpedig én nem szeretem a nyálas sztorikat, csakis a jó romantikus sztorikat, de azt sokat. És még így is sok volt nekem. Sajnos nem is nagyon emlékszem, hogy mi nem tetszett annyira, mert csak egyszer olvastam, ami elég fura, hiszen az előző két kötetet rongyosra olvastam. És akkor el is jutunk a 4. részhez, ami nem Claire-ről szól, hanem a jogosan szeretett mellékszereplőről, Milanról. Nagyon vártam ezt a rész is, mert Milan remek karaktere igazán megérdemelt egy külön sztorit, másrészt nagyon tetszett már csak Milan alaphelyzete, hogy neki, az Iudexnek, egy lány a testőre. Sajnos ez a rész sem aratott nálam osztatlan sikert. Valahogy nekem elvesztette a hangsúlyát, nem arról szólt, mint amit vártam, a jó alapsztorit, a Trixie-Milan páros nem lett olyan jól kibontva, mint ahogy gondoltam. Számomra kiveszett az a varázs, ami megvolt az első két kötetben, és ezt én sajnálom a legjobban. De ennek ellenére, melegen ajánlott olvasmány, mert az első két rész garantált jóság, a többi kettő meg lehet, hogy csak nekem volt kevésbé jó élmény.

A Bíborhajú sorozat részei: 1. Benina: A Boszorka fénye
                                                2. Benina: A Boszorka démona
                                                3. Benina: A Boszorka városa
                                                4. Benina: Milan könyve

A másik könyve Beninának, amiért oda voltam meg vissza, az Farkasok nemzetsége első kötete, a Megsebzett szabadság. Ez valójában egy történelmi magyar népmese, kiváló szerelmi szállal, jó sztorival és persze hibátlan mellékszereplőkkel. Alapesetben nem vagyok annyira oda a töriért, és a magyar törit sem kedvelem túlzottan, de ha kedvelem is, az tuti nem ez a korszak. Itt viszont elolvastam a fülszöveget, és beleestem a sztoriba. Az alapszitut már imádtam, a két ellenséges nép két tagja egymásba szeret, ami tipikus Rómeó-Júlia húzásnak tűnhet, de nem. Lehet ez a ellenségből szerelem dolog elcsépelt, bár alapjába véve én oda vagyok ezért az alaphelyzetért, azért nem mindig sül ez jól el. Itt nyilván, szinte már gyanúsan tökéletes a szerelmi szál, és nekem igazából elég is lett volna ez, mert hát az én kis lelkemnek ilyen egyszerű örömet szerezni, de sokkal többet kaptam. Ott vannak megint a jó kis szereplők, a korhű helyszínek/dolgok/cselekmények, ami így megírva még engem is érdekelt, és persze ott van a lehetőség a további jó sztoriknak Daval testvéreiről, amit MÉG MINDIG, évek óta, mióta először kiolvastam ezt a könyvet, nagyon várok. De komolyan, mivel még mindig szeretem ezt a könyvet, ezért a folytatásra is várok már több éve. És várok, amíg meg nem jelenik, mert nekem ez kell. És pont. Ha valaki netán ismeri az írónőt, szólhatna pár szót ennek a sorozatnak az érdekében. De addig, olvassátok el, mert megéri, magyar töri kedvelők és romantikus sztori rajongók előnyben.

Ennyi lett volna az első ilyen rovat, remélem másban is olyan jó kis nosztalgikus élményeket ébresztett, mint bennem. :)