"Minden ütés erősebbé tesz."

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és egy életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors fura szerzet: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de az a varázslatos kötelék, ami összekötötte őket, életük minden öröme és bánata közepette megmarad.
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

"…mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van."

Kedves olvasók!
Miközben olvastam ezt a könyvet, éreztem, hogy muszáj lesz írnom róla, hogy terjesszem az igét, hogy megosszam veletek, meg hasonlók. A film a héten került a mozikba, én pedig el akartam olvasni előtte a könyvet, mert szeretem látni az alapanyagot. Hozom majd a bejegyzést a filmről is, ami nem tudom, milyen lett, de azt már tudom, hogy a könyv egy csoda.
Először is, talán a formátuma nyűgözött le. Az egész könyvben csak az epilógus van "rendes" E/3-as írásmódba, de a többi mind-mind különböző levelek, chat-beszélgetések, meghívók és születésnapi üdvözlő kártyák. Először arra gondoltam, hogy hát ebből mégis hogy derül ki a sztori, a szereplők, meg minden? Aztán rájöttem, hogy már-már jobban átjött az egész így, mint a "rendes" írásmóddal. Be kell valljam nektek, teljesen elámultam ezen a zsenialitáson, hogy így mennyivel... személyesebb lett az egész. Úgy érzi az ember, mintha neki írnának a szereplők vagy adnának tanácsot. Nem hittem volna, hogy az ilyesmi működik, de igen, sőt. Egyszerűen mindent megtudunk Rosie és Alex családjáról, életéről, arról, hogy kivel milyen a kapcsolatuk, őszintén megmondom nektek, még mindig a hatása alatt vagyok. Bár néha azt az érzést keltik a levelek, mintha a szereplők elbeszélnének egymás mellett, pedig egyáltalán nem. Számunkra úgy tűnhet, de ők tudják, hogy mit akartak mondani mivel.
A második, ami górcső alá veszek, az a történet. Néhányotok, mint például én, a fülszöveg alapján egy kissé rózsaszín szerelmi történetre számítotok. De ez nem így van. Sokkal több ez, mint egy romantikus sztori. Sőt, néha nem igazán mondtam volna, hogy itt van két főszereplő. Vannak szereplők, akik fontosak és az ő életükről is olvashatunk, tehát inkább főbb szereplők vannak. Sokat gondolkodtam rajta, de azért meg kell mondjam, még mindig nem tudom, hogy mi az igazi titka a történetnek. Hiszen "csak" egy hétköznapi ember élete. Több hétköznapi ember élete. Több hétköznapi ember reális élete, hullámvölgyekkel és magaslatokkal. Maga az élet. Ez a nagybetűs Élet. Mert az élet tényleg ilyen. Bár néha már időhúzásnak tűnik a sok bonyodalom, de teljesen megmagyarázhatóak voltak a történések. És igen, szívás vagy nem, de az élet ilyen, nagyon sokszor közbeszól. Ez van, ez az igazság, és talán ez az, ami miatt annyira imádtam. Nagyon tetszett, hogy igazából minden, ami az életben megtörténhet, megtörtént a könyvben is valamelyik szereplővel. És a szereplők nem adták fel, bármi rossz dolog is történt, újra talpra álltak, megmutatták, hogy ezt mi is megtehetjük éltünk nehézségei során. Emellett nagyon tanulságos is a sztori, nem olyan szájbarágósan, de érthetően. Főleg az jött át nagyon, hogy soha nem késő valóra váltani az álmainkat, mindig érdemes megpróbálni. És furcsa mód ez a történet teljesen hihetően mutatja be, hogy az igaz szerelem tényleg mindent kibír, és ezt úgy sikerült megírni, hogy nem lett nyálas, csak... nagyon hihető és reményt adó.
Őszinte leszek, nem nagyon tudok negatívumot mondani, mert túl elfogult lettem a könyvvel kapcsolatban, mert minden tetszett benne, az írónő stílusa könnyed, gyorsan olvasható, talán annyi hiányosságot említenék meg, hogy nekem egy picit hiányzott valami a végéről. Nem tudom pontosan, hogy micsoda, de valami.
A szereplőket nagyon jól megismertük, abból ahogy írtak és amit írtak. Rosie-t ás Alexet nyílván jobban megismertük, de a többi szereplőt is ismertük annyira, hogy szeressük vagy utáljuk őket. Nem akarok róluk nagyon írni, mindenki ismerje meg őket! :)
Összességében az egyik kedvencem könyvem lett, amiből nagyon sokat tanultam az életről és mindenkinek merem ajánlani! Remélem, meggyőztelek titeket, hogy ez a könyv nagyon is érdemes az olvasásra. :)
Rengeteg mindent tudnék még írni, és kielemezni mindegyik történést és a jelentőségét, de ezt az örömöt meghagyom nektek! Jó olvasását! :)

Love, Rosie Szasza

"Az élet olyan vicces, nem? Amikor azt hinné az ember, hogy már mindent kigondolt, amikor végre elkezd tervezni valamit, lelkesedik érte, úgy érzi, végre tudja, merre kell mennie, az ösvények megváltoznak, a jelek kicserélődnek, a szél másfelé fúj, északból dél lesz, keletből nyugat, és eltévedünk. Olyan könnyű szem elől téveszteni az utat, elveszteni a helyes irányt."

Kiadó: Athenaeum,2013
Ár: 3490 Ft
Oldalszám: 446 oldal
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: egyedülálló könyv