"Csak élj jól!"

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

A könyv és én
Nem is igazán hallottam erről a könyvről, addig, amíg a könyvtárban meg nem találtam. Ugyanis, egy ideje nincs sok új könyv a könyvtárunkban, szóval a régiek között keresgéltem, és szerencsére rátaláltam.

Történet
Louisa most tudta meg, hogy a kávézó, ahol évek óta dolgozik, bezár. Viszont a kisvárosban, ahol lakik, nincs sok munkalehetőség, főleg úgy, hogy nincs képzettsége. Dolgoznia pedig muszáj, hiszen az édesanyja a nagyapját ápolja, a nővérének pedig nincs valami jól fizető állása, annak ellenére, hogy ő volt a család reménye, egészen addig, amíg nem született gyereke. Lou tehát bármilyen munkát elvállalna, így felajánlanak neki egy gondozói munkát. Noha Lou először nem lelkesedik az ötletért, ahogy Will, a gondozott sem, idővel összebarátkoznak.

Véleményem

Nagyon örülök, hogy sikerült rábukkannom, mert ha nem olvastam volna el, nagyon sokat veszítek. Kezdjük ott, hogy amikor ezt a bejegyzést írtam, próbáltam összeszedni, hogy mi is tetszett annyira ebben a könyvbe, rá kellett jönnöm, hogy nem tudom. Nem tudom szavakba önteni azt az érzést, ami akkor volt bennem, mikor a könyvet olvastam, Nem tudok ebből a zseniális, tökéletes csodából kiszedni egyetlen darabot, hogy megmutassam, mert akkor szétesik az egész. Nem tudok  felsorolni dolgokat, amik tetszettek, mert akkor csak annyit mondok, hogy az egészet imádtam.Ez van, emberek. Ez a könyv a zsenialitást súrolja, még át is lép rajta. Nem is kicsit. Ez a könyv olyan dolgokat tanít az életről, és olyan nézeteket állít szembe egymással, hogy csak néztem. Azért megpróbálok néhány dolgot írni. El kell mondanom, hogy maga a téma volt az, ami először megfogott, ugyanis még nem olvastam mozgássérültekről. Az írónő minden bizonnyal nagyon alaposan utánanézett egy kvadriplégiás életének és szükségleteinek. Nem tudtam sokat az ilyen betegekről, szóval ez is nagyon érdekes volt. Igazából ez a könyv nem egy vidám könyv és nem is hemzseg vidám témáktól: van itt mozgássérültség, öngyilkosság, fiatalkori anyaság, házassági válság, és még sorolhatnám. De a karakterek és a helyzetek, amelyekbe kerülnek, igenis viccesek. Máskor meg szívfájdítóan szomorúak. Mert ez a könyv ezt csinálja az érzéseinkkel. Mélységekbe taszít, vagy fölemel az égig. Lou terve is kiemelendő, mert egyszerűen annyira szeretné, hogy sikerüljön, és ettől az olvasó is nagyon drukkol neki, de a végén nem garantált a happy end. Így akarja közölni velünk az írónő: az élet ilyen, nem egy tündérmese, és lehet, hogy valamiért nagyon harcolsz, valamit akarsz, de sokszor van, hogy nem éred el. Vagy más célt érsz el. De ettől nem kell elkeseredni, hanem fel kell állni, és megpróbálni, hátha legközelebb sikerül. Próbálkozni kell, folyton, még akkor is, ha úgy érzed, feladod. Tehát a vége ilyen, nem valami boldog, és a tény, hogy nagyobb mennyiségű és jobb

minőségű bőgést produkáltam olvasás közben, mint a Csillagainkban a hiba közben, sokat elárul. Mert bár fájt a vége, de ha nem úgy lett volna, teljesen elveszti azt az életszerűséget, amit az egész könyvön érezni lehet. Valószínűleg nagyon sokáig tudnék áradozni még, és leírni, hogy mennyi mindent adott ez a könyv, és mennyire elgondolkodtatott, de nem akarom elvenni ezeket az érzéseket senkitől, mert úgy a legjobb, ha nem sejt nagyon semmit az olvasó, mielőtt olvassa, ezért lett egy kicsit homályos az értékelésem.

Szereplők
Lou karakterét azonnal megkedveltem, bár nagyon meglepett, hogy mennyi mindent tartogat magában ez a lány. Jó néhányszor legszívesebben megölelgettem volna. Nagyon tisztelem a karakterét, mert rettenetesen kitartó, és egy csupaszív ember. Sokszor kívántam, hogy bár nekem is lenne ennyi erőm, mint neki, vagy legalább a fele.

Willt egyszerűen imádtam, a szarkazmusával és a sértő megjegyzésivel együtt. Ahogy jobban megismertük a karakterét, úgy el tudtam tekinteni attól, hogy ő egy kerekesszékes ember, egy idő után el is felejtettem. Nem találkoztam még kvadriplégiással, de Will megmutatta, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Először egyébként nagyon haragudtam Will-re a döntése miatt, de be kellett látnom, hogy valószínűleg én is így tennék. És még csak nem is tudtam gyávaságnak tekinteni, mert ez nem az volt.
A többi szereplő is nagyon a szívemhez nőtt, főleg Nathan, Will gondozója, valamint Treena, Lou huga. Az ő történetére amúgy kíváncsi lennék. Mellesleg, az egész Clark famíliát imádtam.
Patrick volt nagyjából az egyetlen szereplő, akit nem kedveltem. Lou és az ő kapcsolata is nagyon sok kérdést vetett fel, és megkönnyebbültem, amikor szakítottak.

Összességében ez a könyv fantasztikus, kemény és kegyetlen, ami sok kérdéssel foglalkozik a halál kapcsán, s nagyon is elgondolkodtat az életről. Szóval, ha neked van egy normális életed, akkor tartozol magadnak annyival, hogy kihozod belőle a legtöbbet. De ha bővebb infóra van szükséged, olvasd el ezt a könyvet!

Az írónő: Jojo Moyes

Londonban született. Egyetemi tanulmányai után a The Independent című lapnak dolgozott. 2002-ben jelent meg első regénye, Sheltering Rain címmel. 12 könyve jelent meg eddig. Essex-ben él egy farmon, a férjével, Charles Arthur-ral és 3 gyermekükkel.
http://www.jojomoyes.com/

Borító: Tetszik az egyszerűsége, és bár nem ilyennek képzelem el, azért Lou és a piros ruhája! :)
Kedvenc szereplők: Lou, Will, Nathan, Treena,
Kedvenc jelenet: labirintusjelenet, az esküvő, az utazás, a Dignitas-ban járszodó jelenet, Will levele
Kedvenc idézet:"Alig maradt valami, ami boldoggá tesz, de te azzá teszel!" (Will)

Kiadó: Cartaphilus, 2012
Ár: 3490 Ft
Oldalszám: 488 oldal
Műfaj: romantikus
Hol sikerült lecsapnom rá?: könyvtár
Sorozat: egyedülálló kötet

U.i.: Itt egy újabb kérdőív, a következő A siker titka rovatomhoz. Ha lenne egy kis időtök, kérlek, töltsétek ki! :) Köszönöm! :)
https://docs.google.com/forms/d/1uouWA3VU8pnBfPsF3AZ6BbK4hawXL_DLGgG8pvXZkoc/viewform